Két és fél éves kisfiam, Levente a nyáron kezdett el beszélni,mostanra már igen szép mondatokban beszél,pillanatnyilag a birtokló fázisán megy keresztül, amikor minden dologról,ami a keze ügyébe kerül, a második mondata : ...enyém lehet ? Ha valamit keres,az úgy hangzik,hogy : ...hol van motorom? ( a névelőkkel hadilábon állunk )

Első megörökítést érdemlő története a következő :

Előszó: Ugye szobatisztaság. A nyáron a pisiügy szinte napok alatt megoldódott,hiszen egész nap pucér fenékkel rohangált odakinnt,így viszonylag könnyű volt ráéreznie a dolog lényegére, amivel azóta sincs gond,kivéve persze,ha csakazértis elengedi a pipit a gatyába,általában ezzel fejezi ki ellenkezését,vagy nemtetszését. A kaki néha a szó szoros és átvitt értelmében is kemény dió. :-) Egyszerűen nem hajlandó a wc-be produkálni,tömény nyugalommal hordozná a csomagot akár egész nap...azaz nem mindig:

Végre leültem reggelizni és mivel kisfiam is elfoglalta magát autóival így bele tudtam merülni pár oldal erejéig a könyvembe. Egyszer csak hallom a szokásos bűvös mondatot:

-Kaki van!...Bugyiba' !

- Jól van, majd kivesszük . - már belefáradtam az állandó litániába, ja és szerettem volna befejezni a reggelimet,amíg még meleg . De nem. Kisfiam halálra vált arccal, odajön az asztal elé és nyöszörgő hangon megszólal :

- Pici bogyó szúrja fenekemet........!