Levente és az evés eléggé rapszodikus viszonyban vannak egymással. Ez annyit jelent,hogy Levi végül is mindent megeszik-ha van hozzá hangulata,ami általában előre kiszámíthatatlan . Egyik nap délután az ebédről maradt - talán rántott párizsi lehetett? - ételt otthagytam a konyhában az asztalon. Éppen nem voltam jelen,amikor kisfiam mindezt magára rántotta,csak a nagy csörömpölésre jelentem meg. A következő kép fogadott : Levi meglepett arccal áll a szétrobbant üvegek között,kezében a megkaparintott szelet kajával és szemrehányóan egyre csak  azt ismételgeti :

....most hova tesszük szendvicseket ?!!!...