Polgári nevén Boglárka Szellő. A Kisebbik. Éppen 6.hónapját töltötte tegnap (hetek szerint) és ez a hat hónap visszagondolva irtó gyorsan repült el. Eléggé megosztott 6 hónap volt,mert az első 3 elég kemény volt,de a második 3 mindenért kárpótolt. Bogyónak ugyanis lágyéksérve (meg köldöksérve is ) volt, amit szept.09.én meg is operáltak. Valószínűleg renyhe a hasfala, a fejlődése során nem zárult rendesen,meg ezek szerint hajlama is volt rá,így kialakult a sérv. A doki szerint ez nem fáj a babának,max. kellemetlen. Hát én nem tudom,hány baba mondta ezt neki,de az én pici lányom nagyon sokat sírt,hasfájós is volt,hála az égnek a kajálásával nem volt gond,ami nagy megkönyebbülés volt nekem,mert a bátyjával azért megszenvedtünk (mit ne mondjak,a mai napig nem egy zabagép). Nehezen viseltem,hogy az álomkóros kisfiam után,akivel aztán bármilyen programot lehett csinálni, Bogyóval még sétálni sem nagyon tudtam,mert majdhogynem végigüvöltötte az utat. Semmi nem volt jó,így néha muszáj volt a Keményszívű Anya szerepkörbe kényszerülnöm,mert bizony letettem az ágyába,ahol pár perces üvöltés után azért elaludt. No de eljött a műtét napja,és már aznap délután-jó,lehet,hogy a fájdalomcsillapító hatására-,de azt azt követő napokon, ami azóta is tart,kislányunkat mintha kicserélték volna! Még jó,hogy láttam,hogy hasonló korú és kinézetű csecsemőt aznap nem műtöttek.:-) Teljesen jó baba lett belőle,nézelődő,vigyorgó,szó nélkül elalvó! Ennyire még a bátyját sem tudom dicsérni,aki kézben szeretett elaludni,amit később meg is szívtunk,de ez egy másik történet. Bogyót,ha eljön az ideje,beteszem a kiságyába, és pár perc múlva alvás!
Mivel még nem örökítettem meg sehol megérkezésének történetét,így a köv. bejegyzésem róla fog szólni. (már ha megint nyugi lesz idehaza )
