Egy örömteli családi esemény volt február 10.én kisfiam 3.szülinapja,ami megint csak arra tanított meg,hogy mennyire nagy öröm tud lenni az ajándékozás és itt konkrétan az adás-részére gondolok. Biztosan az anyaság teszi,meg az ezzel járó érzelmi telítettség, no és az a meghatódottság,amikor elénekeltük a "boldogszűlínaaapóóót...)dalocskát és elfújtuk a gyertyát...hát anya tuti hatszor annyira meg volt hatódva,mint fiacskája,de ez már csak így van-immáron harmadszor. :-) No de az ajándékokra visszakanyarodva,már amikor megvettük a mostani nagy szerelem, a Thomas a gőzmozdony sorozat pénztárcánkat még elbíró mennyiségű szereplőjét,már akkor úgy izgultam,mint kislánykoromban a karácsonyfa előtt. Ismltelni tudom csak magamat és sokmindenki mást is,amikor azt mondom ,hogy a gyerekek az élet nagy tanítómesterei,csak tudjuk felismerni a kapott leckéket!

a kincsek:

apával az igazi!

van nagy vonatom is! :-)

És hogy Levi se hazudtolja meg önmagát egy szösszenet másnap délutánról,amikor apa hazajött a munkából és én meg próbáltam elmeséltetni Levivel az új Thomasos dvd epizódjainak tartalmát.

- Levi meséld el apának,mit szálított Thomas a hosszú vagonokban?

(kisfiam csak nézett rám,valahol máshol járhatott,mert nem volt valami aktív)

- Mit szállított a Thomas,ami olyan büdös volt? ( próbálkoztam konkrétabban- no reakció)

- Na,meséld már el,légyszi,mit vitt a Thomas,ami büdös volt,és nem tetszett neki a szaga? (kitartó vagyok,mi? )

Kisfiam kérdőn rámnéz és megszólal:

- Szart?

( a megfejtés a "hal" lett volna,de ezt a röhögőgörcstől apa csak percek múltán tudta meg.