Idén valahogy nem talált meg a karácsony szelleme. Nem tudom,talán az enyhe idő miatt,de lehet,hogy csak az összevisszaság,meg a rohanás miatt (ami mondjuk már máskor is előfordul). A Mikulás sokkal jobb volt,valahogy jobban készültünk rá-mondjuk kevesebb fizikális készülnivaló volt- . Idén először elvittük Levit egy Mikulás-előadásra az Aranyszamár szintársulat egyik előadására egy közeli Műv.házba. Az előadás maga vegyes érzelmeket keltett Leviben,az eleje tetszett-vagy csak új volt-,majd volt egy kis pityergés is,meg ki is akart menni,de amikor végül megérkezett a Télapó,akkor már szent volt a béke és még a csomagot is elfogadta tőle! :-) Itthon is nagyon aranyos volt 6.án reggel,ahogyan kócosan felfedezte,hogy nálunk is járt a Télapó:
Decemberi élményeink közé tartozik még egy kórház-járat is,ugyanis egy szép keddi nap délutánján,amikor Bogyót letettem a szivacsra ameddig innivalót készítettem Levinek,kisfiam volt oly szíves és előbb hátáról a hasára fordította a hugit-ami önmagában még nem lenne baj-,da aztán hasáról visszafordította a hátára,aminek a következtében Bogyó bal karja maga alá szorult. Szegénykém üvöltött,ahogyan csak tudott,majd jó negyed óra múlva megnyugodott,de láttam,hogy nem mozgatja a karját. Irány a kórház. Szerencsénkre uaz a kórház volt az ügyeletes,ahol műtötték Bogyeszt (I.Klinika) és még nagyobb szerencsénkre az a doki volt az ügyeletes,aki műtötte! Kicsi doktor bácsi visszatette Bogyó részleges könyökficamát, minekután kislányom rögtön el is kezdte használni a kezét. Hazaérve Levi addigi enyhe köhécselése köhögőrohamba fordult,ami után visszaküldte az aznapi vacsorát-lehet,hogy nem jött be neki-,majd úgy gondolta,hogy most ő jön,így jó 3-4napos durva köhögőtúra vette kezdetét,erős lázzal,semmi evéssel. Aztán túl lettünk ezen is,megúsztuk antibio nélkül,kisfiam legyőzte a bacikat,jöhettek az ünnepek!
A karácsonyi készülődés így visszatekintve kissé erőltetett volt számomra,főként azért,mert nagyon nehezen ment a megszervezése annak,hogy néha el tudjak lógni,mivel anyuék is dolgoztak, no meg plusz egy manóval gyarapodtunk tavaly óta,így az ajándékok beszerzésének fő forrása az internet lett,lehet,hogy pont ez volt az oka a karácsonyi hangulat-hiányomnak. Én szeretem a karácsonyi nyüzsgést,a fényeket,hangokat, igen,néha még a tömeget is. Idén mindettől kicsit elszigetelve éreztem magam. Azért jó volt a karácsony,persze Leviről szólt az egész-no meg persze Bogyókámról is,bár őneki nagyon nem volt más ez a nap sem,de azért élvezettel rágcsálta a Jézuskától kapott babáját...:-) Levinél nem is hittem,hogy ekkora sikert arat a Tigrises pizsama (ugyanis tombol nálunk a Micimackó-Thomas őrület) ,
no meg kis barátai, Micimaci és társai.
Jézuska meghozta persze a "nagy nénóautót,ami zümmög is és piros" , aminek mára már olyan hangja van,mint egy szerencsétlen,megkínzott macskának,amikor a farkára lépnek...talán ideje lenne elemet cserélni. A kaja jó volt (anyósom hidegtál-remekei), másnap anyuéknál mégegyszer repeta a karácsonyból...eltelt,vége lett ennek az évnek is. Eseménydús volt,az biztos, fő ékessége pici lányom, Boglárka születése, picifiam szó szerinti kisfiúvá cseperedése, az első nyári állva pisilés, járdára kakilás:-)), az első szavak,mondatok,szövegek, a pici világának kitárulása..... hihetetlen nagy kaland ez az anyukásdi !
