Ugyanis pici lányom ma átaludta az éjszakát! No nem ímmel-ámmal,meg majdnem,hanem "igaziból" este fél8-tól reggel negyed8-ig,amikor a párom elment. Hihetetlen,főleg,hogy ez a harmadik pótlásos napunk és tegnap megint 2x kelt. Most,hogy látom,mennyit képes még enni-mert mostmár az egész 200ml-es cumisüveg bemegy-,most értettem meg annak a lényegét,hogy az igény szerinti etetés nem csak azt jelenti,hogy bármikor adjunk enni a babának,hanem azt is,hogy annyit,amennyire valóban igénye van! Bár már elkezdtük a hozzátáplálást,de ekkora mennyiséget nem tudtam volna biztosítani neki cicivel+gyümivel. Persze most is van cici,pláne az éjjeli nyugalom után reggelre olyanok voltak a melleim,mint huszonévesen :-),de sajna van egy olyan érzésem,hogy Bogyót nem fogom tudni közel egy éves koráig szoptatni,mint a bátyját,no de hát ez van. Ettől függetlenül néha még ma is összenézünk a párommal és azon elmélkedünk,hogy mi jót tehettünk előző életünkben,mert milyen szerencsések vagyunk,hogy a Jóisten megáldott bennünket két ilyen egészséges, jó, no és csodaszép (csak szerényen) gyermekkel!

Az más kérdés,hogy a nagyobbik néha két tsunamival is felér,ne de ez belefér -korral jár,ugye. Most is feladta a leckét karácsonyra-még jó,hogy már megvan az ajándéka-egy szupi parkolóház olyan öszekapcsolható kisautókkal,amilyen már van neki egypár - pszt! De most,ki tudja honnan,mániája lett, hogy neki a Jézuska hoz egy ..."nagy nénóautót,ami zümmög is és piros..." Mivel már mindkét nagymamájának ezt el is regélte,úgyhogy most családilag mindenki ilyen autót hajt. Hiába, ezek a nagymamák...:-)