Kicsi Bogyó megérkezésének története még nem került megörökítésre sehol,így most ő jön!
Eljött a 39.hét. Már jó 3hete szenvedtem a jóslófájásokkal,amit a meleg nem könnyített meg. Levivel nem volt ilyenben részem,így kicsit nehezen viseltem az egész tortúrát. Plusz még Levit sem hanyagolhattam el,így az egész sokkal jobban megviselt,fizikailag és lelkileg is egyaránt. Mivel tudtam,hogy kislányunk lesz,már előre fogtam a fejem, hogy na,tipikus lány,már most nem tudja,mit is akar :-) ! Eljött a június és 1.én, vasárnap este is úgy feküdtünk le,ahogy mindig. Hozzá kell tennem,hogy a nap folyamán szépen fokozatosan eltávozott a "dugó",amit tudomásul vettem,de nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki,hiszen ez magában még nem jelent tuti befutást a célba :-) .
Tehát este beoldalaztam az ágyba és súlyomnál fogva másképpen nem is tudtam ott létezni,oldalt,de viszonylag kényelmesen feküdtem és éppen aludtam is,amikor hirtelen arra ébredtem,hogy úgy éreztem,mintha valaki beleboxolt volna a pocakomba. Az a gondolat is átszaladt a fejemen,hogy talán Levi kelt fel,hogy jól behúzzon nekem egyet ( hogy miért tette volna,nem tudom...) . Villámsebességgel felébredtem,felültem és akkor már jött is az özönvíz. Mintha bennem szó szerint egy csapot nyitottak volna ki :-) . ( megj.: emlékszem Levivel egy boltban voltam,amikor mintha egy lepedőt hasítottak volna szét bennem és lelocsolnak meleg vízzel...) Na, gondoltam,itt az idő,mostmár tényleg megyünk! Keltettem férjemet,aki miután picit magához,csak annyit jegyzett meg arra,hogy megyünk szülni,hogy "..ki a fenét érdekel...? " és aludt is tovább. Na jó,mondom,csak felébred,mire menni kell! Kikszálódtam, és mentem is öltözni. Eszembe sem jutott nekiállni zuhanyozni,mert volt egy olyan érzésem,hogy ha beindulnak a fájások, amik bármikor elkezdődhettek,akkor az események igencsak fel fognak gyorsulni. Telefon anyuéknak a szomszédba,telefon a dokinak,aki éjjel egy órához képest rögtön felvette(mint később kiderült,már hívták egy másik szüléshez is,akiket végül is jócskán megelőztünk !), majd mondta,hogy oké,ahogy jönnek az első fájások,ő is elindul. Mondtam magamban,hogy lehet,hogy az nem lesz elég,tudván,hogy honnan jön.
Negyed kettőkor már a városunk szélén lévő kútnál voltunk,amikor jött az első fájás. Erős,egyértelmű. Na,mondom,akkor lépjünk oda. Kb 20perc múlva landoltunk a kórházban,útközben egyenletes 5 perces fájásokkal. Felkerültem a szülőszobára,fájdogáltam,párom mellettem,majd kis idő múltán szóltam neki,hogy ugyan kerítse már elő a már megint eltűnt ügyeletes szülésznőt,mert ez a fájás már nem olyan,mint az előző. Szülésznő jött,megvizsgált,elszaladt. Ügyeletes doki be (az enyém persze még nem érkezett meg ), szülőágy szétszerel, nyomás kész rajt! Visszagondolva olybá tűnik nekem a kitolás része,mint egy nagy összefüggő fájás,amikor még a nevemet sem tudtam megmondani.Nem azért,mert annyira nagyon fájt,hanem olyan volt,mint amikor a víz alól feljőve nagy levegőt szertnél venni,de még nem értél a felszínre. A dokimmal lehet,hogy irányítottabb lett volna az utolsó fázis,de lehet,hogy teljesen mindegy lett volna. Az ügyeletes megjegyezte,hogy talán megpróbálhatjuk vágás nélkül is akár,aminek hirtelen nagyon megörültem,mert rosszak az emlékeim ezzel kapcs.,de aztán a kisasszony úgy beindult,hogy ebből nem lett semmi. A szülésznő már a fejét fogta a kislányomnak ( Apa is megkukkolta :-) ) ,amikor egy utolsó fájásra vártuk. Jött is,nyomtam is,de még mindig nem bújt ki a csajszi,pont "ott" állt meg,azt hittem,mindjárt szétrepedek,de aztán jött a következő fájás és másfél órával a hasbarúgás után világra jött második gyermekem Boglárka Szellő. Első mondatom,amikor megláttam : Atya ég,mennyi haja van! :-)) Apa elvágta a köldökzsinórt, Bogi picit pihizett a pocakomon, majd elvitték tisztálkodni. Amikor visszahozták szépen tisztán,illatosan, próbáltam cicire tenni,mire ő egyszer csak úgy megszívta a cicimet,hogy felszisszentem! Na,mondom,jó kezdet,úgy tűnik,veled nem lesz annyi gondom az etetésnél,mint a lusti bátyáddal volt!:-)
Nemsokra rá befutott a dokim is-hurrá! - és a stoppolást már ő csinálta. Nagyon nem zavart,hogy nincs ott, mivel tudtam,mi a menet és tisztában voltam a szervezetem teherbírásával, reakciójával, így részemről bárki levezethette volna a szülést. Ja,megnéztem a lepényt is, nem is tudom,mihez hasonlítsam, inkább nem is írom le,de nem volt valami gusztusos látvány.
Még nem tudom, így kerek-e a családunk,vagy még hiányzik valaki :-), de ha igen, akkor ha tartjuk a szülési idő felezését ( Levi fiam 3óra alatt született ), akkor lehet,hogy közelebb kell költöznünk a kórházhoz! :-))
Ilyen voltam :-)
