Mielőtt még elveszne a papír,ahová gyorsan fel szoktam vésni Levi aranyköpéseit, gyorsan bemásolom őket :

Evés

Kisfiam nem egy nagyevő, de e téren is egyre okosabb :-)

- Nem kérek többet, elég volt!

- Levi ne csináld már,még csak egy kanállal ettél !

- De tele van a pocakom!

- Hogy lenne tele, még alig ettél, ki hiszi ezt el?

- ...senki!

Homokozóban

Levi hiába próbálja teletölteni az egyik kis dobozát, alul kifolyik .

- Levikém, az lyukas alul,nem tudod teletenni - mondja a mama, mire Levi lemondóan:

- Lyukas itt már minden...

Bonyolult

Ez nem igazán gyerekszáj,inkább csak a hihetetlen gyermeki logika egy brilliáns példája.

Kezdődött reggel,amikor Levi az eredeti Micimackót nézte - a videokazettát,amin a narrátor a Sinkovics Imre és mivel Levi a legelejétől nézte a kazettát, ez az infó is elhangzott.  Később telt a nap, a vacsora előtti időszak vonatozással telt,amikor Levi egyszer csak odahozza hozzám az egyik fa váltósín egy darabját és megszólal :

- Nézd anya, ez itt a Sin-kovics !

Nem a nyuszi?

Ez még Húsvét előtti sztori. Anyuék elvitték Levit vásárolni és persze valami meglepivel,pontosabban egy műanyag betonkeverővel tért haza. Én próbáltam utalni a közelgő ünnepre ( nem kellett volna...) és azt kérdeztem :

- De szép! Csak nem a nyuszi hozta ? - kisfiam értetlenül bámult rám :

- Nem, bótba' vettük...!

Invázió

Mármint hangya. Írtjuk, ahogy tudjuk,sajna az igazán hatékony az a Chemotox. Magyarázom kisfiamnak,hogy ez veszélyes,nem nyúlunk hozzá,stb. Egyszer letettem az asztalra,mire Levi rám szól:

- Anya, tedd ezt fel jó magasra!

- Miért?

- Hát,hogy ne tudjam elérni!

Beszédhiba

Nem is igazából beszédhiba,inkább egy-két hang furcsán ejtése, ezt próbáltam apának prezentálni . Levi néha a szóeleji mássalhangzót pl "légy" esetében "hégy"-nek ejti,ami inkább mókás,mint hiba. Próbáltam rávenni,hogymondja ki ezt a szót, hogy az apja is hallja. Ő persze pontosan tudta, mire akarom rávenni és esze ágában sem volt közreműködni.

-Na, légyszi, mondd már meg,mi mászkál ott az abakon ?- kértem sokadszorra,mire megadta magát:

- ....Zümi!

Nagyszájú

Bogyó korához mérten mindent megkóstol és Levi ezt nem mindig érti. Evés közben - persze ekkor sem áll be a szája -magyaráz :

- Bogyó nem eszi meg a kukásautót - jelentette ki utalva a nagy műanyag játékautójára

- Miért nem?

- Mert nem fér bele a szájába!

Köszöntés után

Névnapoztunk anyuékkal, majd lassan búcsúzkodtak. Ismét próbáltunk egy kis illemet csepegtetni kicsifiunkba- ismét hiába

- Levi menj, kísérd ki a mamáékat - kérte az apja

- Mama, menjetek haza! - intézte el a fiam és ment a dolgára

A fa-lánk

Apu a párommal és persze Levivel szemlélte a kertben álló hatalmas eperfát,hogyan lehetne levágni a száraz ágait.

- Nem nagyon tudunk felmészni rá- állapította meg a férjem

- Miért? - az örök kérdés az örök kérdezőtől

- Mert nagyon nagyra nőtt

- Azért nőtt nagyra, mert sokat evett ! -jelentette ki Okoska . Vajon hányszor hallhatta már, hogy " egyélsokathogynagyranőlj! " ???

Álomszuszék

Ebben a kategóriában aztán aranyérmes a fiam. Mai napig előfordul,hogy a délutáni alvásból fél5-kor úgy kell kikönyörögni az ágyból. Egyik ilyen alkalommal egyszerűen elintézett,hogy egy szavam sem volt utána :

- Kisfiam,ideje lenne felkelni!

- Nem akarok!

- Miért nem?

- Nem kelek fel,mert nem aludtam eleget!

- ...............

Figyelek!

- Kérek inni!

- Mit kérsz inni?

- Teát! - általában nesteát iszik, amit ugye vízből és teaporból csinálok. Jelen pillanatban odáig jutottam,hogy a pohárba kitöltöttem az ásványvizet, mire Okoska megint utasít:

- Anya, még nem adjad!

- Mikor adjam?

- Majd, ha tea is lesz benne !

Egy téma körül

Tegnap este lefekvéskor az új szobájáról meséltem neki, aminek hamarosan nekilátunk, hogy Bogyó átkerülhessen a mi szobánkból Levi mostani "babaszobájába" és nagyfiamnak pedig csinálunk egy nagyfiús szobát. Éppen kérdezgettem,mit fessek a falára,mire vágyik. A mostani szobájának is én festettem a falára a különböző állatfigurákat, így érdeklődtem-,mintha nem sejteném-mit is szeretne.

- Fessek neked Thomas meg Spencert a falra? -kérdzem kedvenc vonatos hőseiről

- Nem! Inkább varjút,ami ül az ágon - kezdi sorolni azokat,amik a mostani szobájának a falán vannak

- ...meg Katikát,aki mászik a nagy hosszú fán....-már álmosodik kicsifiam, befordul a fal felé, de még odaveti :

- ...ja és alagutat is a sínekhez!

Jóéjt.

Anyu hétfői véreredménye a mai napon teljesen negatív lett! Istenem,annyira örülök!!! Bízom benne,hogy a mai CT eredménye is hasonló "csodálkozást" vált majd ki a kezelőorvosból! Komolyan, azt hinné az ember,hogy ezek az orvosok azon csodálkoznak inkább,ha valaki ilyen betegségből is fel tud épülni! Pedig ha tudnák,mire képes az emberi szervezet orvosok nélkül is, biztosan vakarnák a fejüket !

Hipp-hipp hurrá! :-))

Kicsifiam gondos kiválasztást követően kapott egy új fogkefét, amin a Zűroldókból a Dalma és a Fickó kutyus van. Ma esti fogmosás után Levi gondterhelten vizsgálgatja az új szerzeményt:

- Hol van a Tigris...?

- Ezen nincsen a Tigris, Levi,az a másikon volt.

- Ez nem jó,nem ezt kellett volna megvenni....- próbálkozott a fiam,mire én már előre tudtam,mire megy ki a játszma,hát próbáltam elejét venni a kétségbeesésének:

- Levi,ne mondd,hogy nem ezt akartad,mert te választottad. Volt Tigrises is,de neked a Fickós tetszett,úgyhogy ne próbálj megetetni azzal,hogy nem ezt akartad,mert nem veszem be.

Úgy tűnik,hatásos volt a határozott fellépésem,mert kisfiam még nézte egy darabig a fogkefét,majd figyelme már más felé irányult,de azért még odavetette nekem :

-...jóvanna, mindegy !

Kár,hogy ilyenkor nincsen kéznél egy diktafon,mert így bepötyögve korántsem lehet visszaadni egy hároméves kisfiú komoly szellemi dilemmáját,majd nagylelkű "ejtsük a témát" - hanglejtését,amin anya majdnem "dobott egy hátast!"

Tudom,amit tudok!

Őt sem lehet kihagyni! Pici lányom már a 9.hónapját tapossa! Ebben a hónapban véget ért a cicihadművelet. Sajnálom is,meg nem is. Addig jó ugye,amíg mindkettőnk örömét leli benne,de ez az utóbbi időben úgy zajlott,hogy ő abban lelte örömét hgy húzta-nyúzta,rágta(!),igen szó szerint ráharapott (még jó,hogy fogatlanul) és utána vigyorogva rámnézett. Valószínűleg már olyan keveset tudott csak kiszivattyúzni belőle,hogy inkább csak szórakozott vele,tehát szépen,fokozatosan készítettem a lelkemet,majd egy reggel már nem volt több cici. Egyébként egy zabagép,nem válogatós,ha úgy adódik,az üvegeset is elnyeli. Mozgásban viszont bevallom,én azt hittem,hogy lány létére,ráver a bátyjára,aki szintén lusta volt,de úgy tűnik Bogyó követi a családi hagyományokat. Azon kívül,hogy forog,na és, ha nem figyelek,kikapja a poharat a számból,ha a kezemben van,mást nagyon nem tudunk felmutatni. A forgás sem régi mutatvány,azóta alkalmazza főként,amióta kiszoktattam a pihenőszékéből,ahol annyira imádott tespedni. Hát ez van. Fiam sem ült egy percig sem,hanem pont ekkortájt, 9 hónaposan elkezdett kúszni és talán utána valamikor. Levi járni is csak 15hónapos kora körül kezdett el egyedül,hát lehet,hogy Bogyó kisasszony se fogja elkapkodni. Mindegy,nem sietünk sehová,sőt,nagyon jól tudom, vissza fogom még sírni,hogy olyan jó,hogy ahová leteszem ottmarad-kb fél méteres eltéréssel. Amúgy nő,mint a gomba, a haja már több,mint 10cm! :-)) Azért is lenne jó ha legalább ülne,mert akkor már lehetne neki szuper is frizkókat csinálni! Már alig várom! Remélem,ha korán hozzászokik,nem lesz gond,ha csat,vagy gumi,vagy mittudoménmilyenkütyü lesz majd a hajában. A fürdés utáni hajszárítást már megszokással tűri. Többek között egyenlőre még ez is visszatart attól,hogy őt is elvigyem babúszni. Amíg hideg van,tartok attól,hogy sok lenne a fejbőrének a sok szárítás-hideg levegő.Azért tervben van,remélem nemsokára őt is l tudom vinni,mint anno Levit,legalább egy pár alkalommal.

fodrász után :

örökvigyor :

Egy örömteli családi esemény volt február 10.én kisfiam 3.szülinapja,ami megint csak arra tanított meg,hogy mennyire nagy öröm tud lenni az ajándékozás és itt konkrétan az adás-részére gondolok. Biztosan az anyaság teszi,meg az ezzel járó érzelmi telítettség, no és az a meghatódottság,amikor elénekeltük a "boldogszűlínaaapóóót...)dalocskát és elfújtuk a gyertyát...hát anya tuti hatszor annyira meg volt hatódva,mint fiacskája,de ez már csak így van-immáron harmadszor. :-) No de az ajándékokra visszakanyarodva,már amikor megvettük a mostani nagy szerelem, a Thomas a gőzmozdony sorozat pénztárcánkat még elbíró mennyiségű szereplőjét,már akkor úgy izgultam,mint kislánykoromban a karácsonyfa előtt. Ismltelni tudom csak magamat és sokmindenki mást is,amikor azt mondom ,hogy a gyerekek az élet nagy tanítómesterei,csak tudjuk felismerni a kapott leckéket!

a kincsek:

apával az igazi!

van nagy vonatom is! :-)

És hogy Levi se hazudtolja meg önmagát egy szösszenet másnap délutánról,amikor apa hazajött a munkából és én meg próbáltam elmeséltetni Levivel az új Thomasos dvd epizódjainak tartalmát.

- Levi meséld el apának,mit szálított Thomas a hosszú vagonokban?

(kisfiam csak nézett rám,valahol máshol járhatott,mert nem volt valami aktív)

- Mit szállított a Thomas,ami olyan büdös volt? ( próbálkoztam konkrétabban- no reakció)

- Na,meséld már el,légyszi,mit vitt a Thomas,ami büdös volt,és nem tetszett neki a szaga? (kitartó vagyok,mi? )

Kisfiam kérdőn rámnéz és megszólal:

- Szart?

( a megfejtés a "hal" lett volna,de ezt a röhögőgörcstől apa csak percek múltán tudta meg.

Még egy hónapja sincs! Pontosan február 17.én esett ebben a szezonban először és utoljára ilyen mennyiségü hó,legalábbis nálunk. Gyorsan jött-gyorsan ment. Kisfiam megkergült de irtó jó volt látni, mennyire tetszik neki, Sajnos a közös kép velem a hósesében csak álom  marad, hiszen utol se tudtam érni,még a kesztyűje sem kellett neki. És persze mondanom se kell,hogy kutya baja nem volt utána sem,egy köhintés se hagyta el a torkát. (hiszen én sem azon paráztam,hogy jajnehogybeteglegyen!,hanem vele együtt örültem) . A továbbiakban beszéljenek a képek:

Meg sem próbálom utolérni magam és mivel szerencsére itt nem is kell semmilyen hasonló elvárásnak megfelelnem,így csak írok-irdogálok,meg sem ígérem,hogy próbálok sűrübben jönni...

Januárban kiderült,hogy anyukámnak rosszindulatú dagata van a gyomrában,amit ki is vettek-a fél gyomrával együtt. Hála Istennek most teljesen jól van,csak nyilván gyengébb,mint eddig,no és jó 15kg-val könnyebb, Levit sem tudja úgy felkapkodni,mint koárbban,no de ez legyen a legnagyobb probléma. Érdekes volt ez az egész,ahogyan berobbant ez a betegség az életünkbe,legfőképpen azért,mert nem hittem volna,hogy tudok így reagálni rá. Nehéz ebbe így belefogni,leírni,mert eléggé összetett és sok évre visszavezethetőek az okok,amik  miatt meglátásom szerint egészséges módon tudtam és tudom kezelni a történteket. Végig,szinte,mintha kívülről,kivülállóként láttam volna magam és a reakcióimat,szinte már én is megrémültem magamtól,hogy ez engem ennyire nem érdekel??? Holott dehogyisnem,hiszen irigylésre méltóan jó a kapcsolatom az anyuval,de valahogy tudtam,éreztem,hogy egyrészt még korántsem megy még le a függöny,mert még sok dolga van,másrészt mert tudtam azt is,hogy nekem is sok dolgom van vele. Nekem eléggé sajátos a betegségekhez való hozzáállásom,amivel tudom,nem vagyok egyedül,de a környezetemben általában "furcsán" szoktak rámnézni,ha elejtek egy-egy megjegyzést ezzel kapcsolatban. Szerencsére anyutól sincs távol ezafajta megközelítése a dolognak (köszönhető ez házi boszorkányunknak,a nagynénémnek) így gyorsan elejét tudtuk venni a problémának. Sztem minden fizikai betegség a lelki megbetegedés olyan foka,amit a szervezet már nem tud tolerálni és íly módon tudja csak a tudtunkra adni,hogy hé! csinálj már valamit - másképpen!!! mert én ezt már nem tudom így tovább cipelni. Anyunak egész élete benne van ebben a betegségben onnatól kezdve,hogy őt hogyan nevelte az ő anyja és ez benne milyen nyomokat hagyott. Most már ő is látja, hogy miért kapta,csak még azt nehéz megtalálni,hogy a mindennapokban a legapróbb dolgoktól kezdődően mit hogyan kell másképpen csinálni és ehhez honnan vegye az erőt. Teljes életmód-és szemléletváltásra van szüksége,ami nem könnyű 63évesen,de igazából nem mintha lenne más választása. Azaz van. Nagyon erős és akarja is,úgyhogy bízom benne,hogy meg tudja csinálni.

Ja,hogy miért is tudtam ennyire kívülről szemlélni? Mert nem vontam bele magam fölösleges érzelmi kitörésekkel,amikkel rajta nem tudok segíteni én pedig nem cipelhetem az ő terheit.Sztem az efféle kiborulások inkább szólnak rólunk és az önsajnálatunkról, ami valljuk be,nem valami építő jellegű dolog és nem is szolgálja a lelki fejlődésünket.Meggyógyulni sajnos nem tudok helyette,de nem is az én feladatom. Azt hiszem,pont azt tudom nyújtani,amire a legjobban szüksége van. A mély lélekkurkász beszélgetéseken kívül elsősorban a feltétlen szeretetet,amit ha lehet,próbálok mégjobban kimutatni,mert hiszem,hogy ez a legerősebb fegyver,vagy inkább eszköz ahhoz,hogy ne legyőzzük,hanem megértsük a rákot, hiszen az egyedüli szerv,amit nem tud megtámadni,az a szív!

Idén valahogy nem talált meg a karácsony szelleme. Nem tudom,talán az enyhe idő miatt,de lehet,hogy csak az összevisszaság,meg a rohanás miatt (ami mondjuk már máskor is előfordul).  A Mikulás sokkal jobb volt,valahogy jobban készültünk rá-mondjuk kevesebb fizikális készülnivaló volt- . Idén először elvittük Levit egy Mikulás-előadásra az Aranyszamár szintársulat egyik előadására egy közeli Műv.házba. Az előadás maga vegyes érzelmeket keltett Leviben,az eleje tetszett-vagy csak új volt-,majd volt egy kis pityergés is,meg ki is akart menni,de amikor végül megérkezett a Télapó,akkor már szent volt a béke és még a csomagot is elfogadta tőle! :-) Itthon is nagyon aranyos volt 6.án reggel,ahogyan kócosan felfedezte,hogy nálunk is járt a Télapó:

Decemberi élményeink közé tartozik még egy kórház-járat is,ugyanis egy szép keddi nap délutánján,amikor Bogyót letettem a szivacsra ameddig innivalót készítettem Levinek,kisfiam volt oly szíves és előbb hátáról a hasára fordította a hugit-ami önmagában még nem lenne baj-,da aztán hasáról visszafordította a hátára,aminek a következtében Bogyó bal karja maga alá szorult. Szegénykém üvöltött,ahogyan csak tudott,majd jó negyed óra múlva megnyugodott,de láttam,hogy nem mozgatja a karját. Irány a kórház. Szerencsénkre uaz a kórház volt az ügyeletes,ahol műtötték Bogyeszt (I.Klinika) és még nagyobb szerencsénkre az a doki volt az ügyeletes,aki műtötte! Kicsi doktor bácsi visszatette Bogyó részleges könyökficamát, minekután kislányom rögtön el is kezdte használni a kezét. Hazaérve Levi addigi enyhe köhécselése köhögőrohamba fordult,ami után visszaküldte az aznapi vacsorát-lehet,hogy nem jött be neki-,majd úgy gondolta,hogy most ő jön,így jó 3-4napos durva köhögőtúra vette kezdetét,erős lázzal,semmi evéssel. Aztán túl lettünk ezen is,megúsztuk antibio nélkül,kisfiam legyőzte a bacikat,jöhettek az ünnepek!

A karácsonyi készülődés így visszatekintve kissé erőltetett volt számomra,főként azért,mert nagyon nehezen ment a megszervezése annak,hogy néha el tudjak lógni,mivel anyuék is dolgoztak, no meg plusz egy manóval gyarapodtunk tavaly óta,így az ajándékok beszerzésének fő forrása az internet lett,lehet,hogy pont ez volt az oka a karácsonyi hangulat-hiányomnak. Én szeretem a karácsonyi nyüzsgést,a fényeket,hangokat, igen,néha még a tömeget is. Idén mindettől kicsit elszigetelve éreztem magam. Azért jó volt a karácsony,persze Leviről szólt az egész-no meg persze Bogyókámról is,bár őneki nagyon nem volt más ez a nap sem,de azért élvezettel rágcsálta a Jézuskától kapott babáját...:-) Levinél nem is hittem,hogy ekkora sikert arat a Tigrises pizsama (ugyanis tombol nálunk a Micimackó-Thomas őrület) ,

no meg kis barátai, Micimaci és társai.

Jézuska meghozta persze a "nagy nénóautót,ami zümmög is és piros" , aminek mára már olyan hangja van,mint egy szerencsétlen,megkínzott macskának,amikor a farkára lépnek...talán ideje lenne elemet cserélni. A kaja jó volt (anyósom hidegtál-remekei), másnap anyuéknál mégegyszer repeta a karácsonyból...eltelt,vége lett ennek az évnek is. Eseménydús volt,az biztos, fő ékessége pici lányom, Boglárka születése, picifiam szó szerinti kisfiúvá cseperedése, az első nyári állva pisilés, járdára kakilás:-)), az első szavak,mondatok,szövegek, a pici világának kitárulása..... hihetetlen nagy kaland ez az anyukásdi ! 

Levi úgy gondolta, jó poén a fejét az én fejemhez koccintani. A sokadik alkalomra már rászóltam,hogy hagyja ezt abba,mert fáj, mire Levi:

- Veszünk rá Nurofent!

-................................

Tudom,hogy lusta dög vagyok,ami a naplóírást illeti-nem is vagyok meglepődve magamon,talán majd pótolom a decemberi zűrzavar megörökítését-vagy nem ? :-) ,de ez a ma esti ez papírért,azaz billentyűzetért kiált!

Levi mostanában állandóan pakol,csomagol,most éppen egy nejlonzacskóba pakolászta az autóit és kommentálta is :

- Ez az én zacskóm !

Mire apja poénkodni kezdett vele :

- Nem fiam, a te zacskód az máshol van...!

- Apa,ne beszélj zöldeket! - utasította rendre a fia.

Majdnem hanyatt estem a röhögéstől! Hihetetlen,ahogyan napról napra nemcsak a beszédkészsége,hanem a helyzetfelismerő képessége is villámgyorsasággal fejlődik. Azt hiszem, fel kell kötnünk a gatyát !

1.

Levi átment anyuékhoz, majd röpke fél óra múltán haza akart jönni. Anyu kérdezi tőle,miért akar ilyen hamar hazajönni, mire Levi

- Otthon kell lakni...

2.

Karácsonyi takarítás után,reggeli előtt:

Levi :

-Kérek csokit ! (az adventi naptárból)

- Majd reggeli után lehet csokit enni !

később :

- Kérem gyurmámat !

- Levi most ne gyurmázz már, légyszíves, most takarítottam ki, és akkor kezdhetem előlről ! ( ne goni vagyok...) erre kisfiam :

- Semmit nem adol oda....!

3.

- Kisfiam, gyere ide, tiszta kosz az arcod!

Levi odajön

- Mit ettél, maszatos vagy !

- Fikát !

- ......no komment.....

Kicsi fiam ma este az általam készített és őáltala nagyon szeretett Smiley-s pólóban virított. Fürdés után a fürdőszobában még egy utolsó pillantást szeretett volna vetni rá,viszont egyikünk sem értette,mit is keres,ugyanis így szólt a kérdés:

- Hol van a májlikos...?

Nem is értem,hogy néha hogyan is értem meg, hogy mit is mond, pontosabban, mire is gondol a kicsifiam. Gyakran inkább csak meg-vagy ráérzés. Talán azért,mert én vagyok az anyukája...?

Nyári kép a pólóról:

Ugyanis pici lányom ma átaludta az éjszakát! No nem ímmel-ámmal,meg majdnem,hanem "igaziból" este fél8-tól reggel negyed8-ig,amikor a párom elment. Hihetetlen,főleg,hogy ez a harmadik pótlásos napunk és tegnap megint 2x kelt. Most,hogy látom,mennyit képes még enni-mert mostmár az egész 200ml-es cumisüveg bemegy-,most értettem meg annak a lényegét,hogy az igény szerinti etetés nem csak azt jelenti,hogy bármikor adjunk enni a babának,hanem azt is,hogy annyit,amennyire valóban igénye van! Bár már elkezdtük a hozzátáplálást,de ekkora mennyiséget nem tudtam volna biztosítani neki cicivel+gyümivel. Persze most is van cici,pláne az éjjeli nyugalom után reggelre olyanok voltak a melleim,mint huszonévesen :-),de sajna van egy olyan érzésem,hogy Bogyót nem fogom tudni közel egy éves koráig szoptatni,mint a bátyját,no de hát ez van. Ettől függetlenül néha még ma is összenézünk a párommal és azon elmélkedünk,hogy mi jót tehettünk előző életünkben,mert milyen szerencsések vagyunk,hogy a Jóisten megáldott bennünket két ilyen egészséges, jó, no és csodaszép (csak szerényen) gyermekkel!

Az más kérdés,hogy a nagyobbik néha két tsunamival is felér,ne de ez belefér -korral jár,ugye. Most is feladta a leckét karácsonyra-még jó,hogy már megvan az ajándéka-egy szupi parkolóház olyan öszekapcsolható kisautókkal,amilyen már van neki egypár - pszt! De most,ki tudja honnan,mániája lett, hogy neki a Jézuska hoz egy ..."nagy nénóautót,ami zümmög is és piros..." Mivel már mindkét nagymamájának ezt el is regélte,úgyhogy most családilag mindenki ilyen autót hajt. Hiába, ezek a nagymamák...:-)

  volt a tegnapi. Vagyis végül is csak a második fele. Bogyóval egy óra körül hivatalosak voltunk a 6hós kontrollra a doktornénihez+ a4hós oltásra :-) , ami a szeptemberi műtét miatt csúszott. Levire addig anyósom vigyázott,de az optimális időpontnak köszönhetően rámaradt az ebédeltetés és a lefektetés is,minekután kicsifiam alig evett valamit és semmit nem aludt. :-( Ez nem feltétlenül anyósom "érdeme" :-) , valszeg csak az erősebb karhatalom,no meg a macska hiánya,hogy cincogtak az egerek, bár...anyuval valahogy mindig evett, ő valahogy mindig beleénekelte-belemesélte Levi szájába a kaját,nem adta föl egykönnyen. Mondanom se kell,hogy vacsorára evett normálisan a kisfiam-naná,gondolom,hogy éhes volt,bár ezt ő sosem vallaná be! Eszembe jut a vicc,miszerint két fiatal feleség beszélget:

-Te mit csinálsz azzal az étellel,amit a férjed nem eszik meg ebédre?

-Mit csinálnék, megkapja vacsorára....

Hát én sem vagyok szívbajos,főleg,hogy ismereve a fiacskámat,tudom,hogy csak színház az egész,nem azért nem eszik,mert nem ízlik neki.

No de kanyarodjunk vissza a dokinénihez. Kislányom 6 hónaposan pontosan 6 kilót nyom,ami egy szempontból nem a legideálisabb,mégpedig abból,hogy 1 hónapja viszont 5900gr volt...na,mondom ez szép,bár jó két hete, szinte pont,ahogyan hetek száma szerint betöltötte a 6.hónapot, hirtelen úgy megugrott a kajaigénye,hogy csak kaprkodtam a fejem,alig tudtam, pontosabban nem is tudtam követni,a jól alvó kicsilányom elkezdett éjszaka 3 óránként kelni (amit pici csecsemő korában sem tett ). Adtam én neki a cicit,de az nem az ilyen gyakori etetésekre volt beállva,nyilván,hogy 2,5-3 óránként nincsen benne elég egy ekkora babának. Szerencsére ő egy olyan csajszi,aki bár igencsak ki tudja vágni a magas C-t, megy a hiszti,de amilyen gyorsa jön,olyan gyorsan meg is nyugszik. Így azért volt alvás-evés,csak sokkal sűrűbben. Ígyht elkezdtünk almázni-lásd az előzőekben- és beszereztem a Milupától a vaníliás tejbedarapépet is,ami Levinél is beváltt,bár ő,ha jól emlékszem, későbben kezdte. A dokinéni viszont javasolta,hogy ha már Bogyó ilyen szuper kerekedési összeget produkált,adjunk még tápszert is. No jó,miért is ne?Választásom a Mildibé Jó éjszakát! rizsesre esett,ha jól emlékszem egy jó barátnőm használta korábban és náluk bevállt. Mire a doki után megjártuk a DM-et, bankot, péket,az eső is elkezdett esni,a lábamat is alig éreztem,úgyhogy már alig vártam,hogy hazaérjünk. Itthon,mivel Levi nem aludt,egy ördögfiókával kombinált tornádó fogadott,ami egészen estig,az ágyba bújásig kitartott.

Megörökítést érdemlő még a kalandom a Milidibé-vel. Az esti fürdetés-cici után na,mondom,bevetjük az új szerzeményt! Elolvastam az adagolást,kikevertem...jé! jegyeztem meg,ez híg! ( ugyanis a Milupa tejpépje olyan,mint a tejbepapi,amit víz hozzáadásával lehet higítani) De mivel itt konkrét adagolási útmutató van,nem tehettem bele annyi port,hogy megálljon benne a kanál,így fejvakarva konstatáltam,hogy két választásom van.

1. Kiskanállal adom,de mire mind a közel 200ml-t beletöltöm a lányomba,addigra éjfél lesz,mivel még csak most kezd kiskanálból enni. ( lsd ismét előző bejegyzés)

2. Elő a cumisüveggel! - de hol is van? Levinek anno vettem egy kicsi Aventest, de fogalmam sem volt,hogy hol van,mert nem volt használatban. Szerencsére, mivel Levi hurcibálta a minap a kamionjával,én kivontam a forgalomból, és megtaláltam a polcon...viszont ugye,ki kellett főzni...na ez is megvolt, lányom egész jól bírta a várakozást,azért valami volt a pocakjában.

Cumisüveg kész,kaja bele,visszamentünk a szoba meghitt magányába,na mondom most ugrik a majom a vízbe...Bogyónak rögtön megtetszett a dolog,élvezettel szürcsölgette,nagyon édes volt. Egy idő után elveszem tőle,megnézni,hogy fogy-hát sehogy! Mi van ezzel? Ekkor tizenéves babysitteri emlékeimből felsejlett,hogy talán lazítani kellene a bilincsként szoruló cumisüveg tetején...:-o . ( Tisztára,mint egy kezdő anyuka,de végül is az is voltam,eddig egyik gyermekemnek sem volt dolga cumisüveggel. ) Na innen volt zöld a lámpa, Bogyó is ráérzett az ízére átvitt és a szó szoros értelmében is ! :-) Több,mint a felét betankolta,éjszaka egyszer kelt csak-fél3 körül és még mindig alszik! Szerintem ezt a dobozt még bekajáljuk , azután már úgyis jönnek a főzelékek. Nagyon ügyes ám a csajszi, mert ezidőtájt egyszerre eszik ciciből, kanállal almát és tejpépet, na és üvegből a Mildibét és mindegyikkel egyre jobban boldogul!  Azért élmény volt látni lányom nyugodt, jóllakott képét, mennyire más, mint az éppen jóllakott,deazértmégfértvolna-arcocskája!  Sosem hittem volna, hogy a pótlásnak egyszer ennyire fogok egyszer örülni! ;-)

Ennyit a zűrös napról,ami végül is jól végződött...és ma kezdődik egy új nap...:-)

Kislányom a minap kezdett el ismerkedni az Ízekkel a Cicin kívül...

A képek magukért beszélnek...

Hát ez meg mi???

Na de anyaaaa!

Nem is olyan rossz...?

Kérem inkább vissza a Cicit!!!

Azután eltörött a mécses,mire Levi megszólalt :

- Ne sírj Bogyó, anya megfújja! :-) 

Kicsi Bogyó megérkezésének története még nem került megörökítésre sehol,így most ő jön!

Eljött a 39.hét. Már jó 3hete szenvedtem a jóslófájásokkal,amit a meleg nem könnyített meg. Levivel nem volt ilyenben részem,így kicsit nehezen viseltem az egész tortúrát. Plusz még Levit sem hanyagolhattam el,így az egész sokkal jobban megviselt,fizikailag és lelkileg is egyaránt. Mivel tudtam,hogy kislányunk lesz,már előre fogtam  a fejem, hogy na,tipikus lány,már most nem tudja,mit is akar :-) ! Eljött a június és 1.én, vasárnap este is úgy feküdtünk le,ahogy mindig. Hozzá kell tennem,hogy a nap folyamán szépen fokozatosan eltávozott a "dugó",amit tudomásul vettem,de nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki,hiszen ez magában még nem jelent tuti befutást a célba :-) . 

Tehát este beoldalaztam az ágyba és súlyomnál fogva másképpen nem is tudtam ott létezni,oldalt,de viszonylag kényelmesen feküdtem és éppen aludtam is,amikor hirtelen arra ébredtem,hogy úgy éreztem,mintha valaki beleboxolt volna a pocakomba. Az a gondolat is átszaladt a fejemen,hogy talán Levi kelt fel,hogy jól behúzzon nekem egyet ( hogy miért tette volna,nem tudom...) . Villámsebességgel felébredtem,felültem és akkor már jött is az özönvíz. Mintha bennem szó szerint egy csapot nyitottak volna ki :-) . ( megj.: emlékszem Levivel egy boltban voltam,amikor mintha egy lepedőt hasítottak volna szét bennem és lelocsolnak meleg vízzel...) Na, gondoltam,itt az idő,mostmár tényleg megyünk! Keltettem férjemet,aki miután picit magához,csak annyit jegyzett meg arra,hogy megyünk szülni,hogy "..ki a fenét érdekel...? " és aludt is tovább. Na jó,mondom,csak felébred,mire menni kell! Kikszálódtam, és mentem is öltözni. Eszembe sem jutott nekiállni zuhanyozni,mert volt egy olyan érzésem,hogy ha beindulnak a fájások, amik bármikor elkezdődhettek,akkor az események igencsak fel fognak gyorsulni. Telefon anyuéknak a szomszédba,telefon a dokinak,aki éjjel egy órához képest rögtön felvette(mint később kiderült,már hívták egy másik szüléshez is,akiket végül is jócskán megelőztünk !), majd mondta,hogy oké,ahogy jönnek az első fájások,ő is elindul. Mondtam magamban,hogy lehet,hogy az nem lesz elég,tudván,hogy honnan jön.

   Negyed kettőkor már a városunk szélén lévő kútnál voltunk,amikor jött az első fájás. Erős,egyértelmű. Na,mondom,akkor lépjünk oda. Kb 20perc múlva landoltunk a kórházban,útközben egyenletes 5 perces fájásokkal. Felkerültem a szülőszobára,fájdogáltam,párom mellettem,majd kis idő múltán szóltam neki,hogy  ugyan kerítse már elő a már megint eltűnt ügyeletes szülésznőt,mert ez a fájás már nem olyan,mint az előző. Szülésznő jött,megvizsgált,elszaladt. Ügyeletes doki be (az enyém persze még nem érkezett meg ), szülőágy szétszerel, nyomás kész rajt! Visszagondolva olybá tűnik nekem a kitolás része,mint egy nagy összefüggő fájás,amikor még a nevemet sem tudtam megmondani.Nem azért,mert annyira nagyon fájt,hanem olyan volt,mint amikor a víz alól feljőve nagy levegőt szertnél venni,de még nem értél a felszínre. A dokimmal lehet,hogy irányítottabb lett volna az utolsó fázis,de lehet,hogy teljesen mindegy lett volna. Az ügyeletes megjegyezte,hogy talán megpróbálhatjuk vágás nélkül is akár,aminek hirtelen nagyon megörültem,mert rosszak az emlékeim ezzel kapcs.,de aztán a kisasszony úgy beindult,hogy ebből nem lett semmi. A szülésznő már a fejét fogta a kislányomnak ( Apa is megkukkolta :-) ) ,amikor egy utolsó fájásra vártuk. Jött is,nyomtam is,de még mindig nem bújt ki a csajszi,pont "ott" állt meg,azt hittem,mindjárt szétrepedek,de aztán jött a következő fájás és másfél órával a hasbarúgás után világra jött második gyermekem Boglárka Szellő. Első mondatom,amikor megláttam : Atya ég,mennyi haja van! :-)) Apa elvágta a köldökzsinórt, Bogi picit pihizett a pocakomon, majd elvitték tisztálkodni. Amikor visszahozták szépen tisztán,illatosan, próbáltam cicire tenni,mire ő egyszer csak úgy megszívta a cicimet,hogy felszisszentem! Na,mondom,jó kezdet,úgy tűnik,veled nem lesz annyi gondom az etetésnél,mint a lusti bátyáddal volt!:-)

   Nemsokra rá befutott a dokim is-hurrá! - és a stoppolást már ő csinálta. Nagyon nem zavart,hogy nincs ott, mivel tudtam,mi a menet és tisztában voltam a szervezetem teherbírásával, reakciójával, így részemről bárki levezethette volna a szülést. Ja,megnéztem a lepényt is, nem is tudom,mihez hasonlítsam, inkább nem is írom le,de nem volt valami gusztusos látvány.

Még nem tudom, így kerek-e a családunk,vagy még hiányzik valaki :-), de ha igen, akkor ha tartjuk a szülési idő felezését ( Levi fiam 3óra alatt született ), akkor lehet,hogy közelebb kell költöznünk a kórházhoz! :-))

 Ilyen voltam :-)

Ez mostmár tényleg naprakész,ma esti történet,így Bogyó előtt beelőzve gyorsan megörökítem.Levi reklámfüggő,mint sok kisgyerek,gondolom. Már az első kockáknál fújja,miről szól a reklám,mit reklámoz. A másik szál a történethez a közelgő ünnepek,a neten való ajándékok utáni keresgélés,amiközben Levi lelkesen sorolja,hogy ..."ilyet veszünk anyának,olyat veszünk Apának,azt vesszük a Bogyónak...stb" (ja és az "ezt is nekem azt is nekem" az álllandó összekötő )

Ma este reklámnézés közben megint megjegyezte,halkan, hogy ..."olyat veszünk apának..." gyorsan elmeséltem páromnak Levi mostani lelkes közreműködését,majd visszakérdeztem,hogy

-Levi,mit is kap Apa karácsonyra ? -nem számolva azzal,hogy ezek a reklámok igen gyorsan váltják egymást és a kisfiam még mindig a képernyő rabja,ahol már az aktuális gyógyszerreklám ment és drága gyermekem tökéletesen kötötte össze a látottakat a hallottakkal,mert értelemszerűen rávágta:

- Torokfájást!

Polgári nevén Boglárka Szellő. A Kisebbik. Éppen 6.hónapját töltötte tegnap (hetek szerint) és ez a hat hónap visszagondolva irtó gyorsan repült el. Eléggé megosztott 6 hónap volt,mert az első 3 elég kemény volt,de a második 3 mindenért kárpótolt. Bogyónak ugyanis lágyéksérve (meg köldöksérve is ) volt, amit szept.09.én meg is operáltak. Valószínűleg renyhe a hasfala, a fejlődése során nem zárult rendesen,meg ezek szerint hajlama is volt rá,így kialakult a sérv. A doki szerint ez nem fáj a babának,max. kellemetlen. Hát én nem tudom,hány baba mondta ezt neki,de az én pici lányom nagyon sokat sírt,hasfájós is volt,hála az égnek a kajálásával nem volt gond,ami nagy megkönyebbülés volt nekem,mert a bátyjával azért megszenvedtünk (mit ne mondjak,a mai napig nem egy zabagép). Nehezen viseltem,hogy az álomkóros kisfiam után,akivel aztán bármilyen programot lehett csinálni, Bogyóval még sétálni sem nagyon tudtam,mert majdhogynem végigüvöltötte az utat. Semmi nem volt jó,így néha muszáj volt a Keményszívű Anya szerepkörbe kényszerülnöm,mert bizony letettem az ágyába,ahol pár perces üvöltés után azért elaludt. No de eljött a műtét napja,és már aznap délután-jó,lehet,hogy a fájdalomcsillapító hatására-,de  azt azt követő napokon, ami azóta is tart,kislányunkat mintha kicserélték volna! Még jó,hogy láttam,hogy hasonló korú és kinézetű csecsemőt aznap nem műtöttek.:-) Teljesen jó baba lett belőle,nézelődő,vigyorgó,szó nélkül elalvó! Ennyire még a bátyját sem tudom dicsérni,aki kézben szeretett elaludni,amit később meg is szívtunk,de ez egy másik történet. Bogyót,ha eljön az ideje,beteszem a kiságyába, és pár perc múlva alvás!

Mivel még nem örökítettem meg sehol megérkezésének történetét,így a köv. bejegyzésem róla fog szólni. (már ha megint nyugi lesz idehaza ) 

Azaz naprakészen! Mivel végre sikerült összeszednem kis fejemben mindazokat a jópofa sztorikat,amiket semmiképp nem akartam veszendőbe hagyni,talán mostmár áttérek a hagyományos naplózáshoz. Végül is nem is olyan rossz! Bár még a negyedét sem tudom,hogy a fenébe is működik ez a lap,beállításaim is a minimum értéke körül mozognak,de majd csak belejövök! A bemutatkozósdiról már lemaradtam, sztem idővel (sok) mindenre fény fog derülni! Elsősorban két kis drágaságomra,akik bearanyozzák napjaimat:

Nem dicsekvésképpen mondom- azaz dehogynem!:-) -, de kisfiam tudja a Családi kör első 4 versszakát a 12-ből. No ez azért ez úgy történik, hogy én mondom a versszak első szavát és utána ő löki a következő 2 sort:-) . Sztem azért ez sem rossz eredmény egy 2,5évestől. Az ötödiknél aztán már elveszti az érdeklődését,meg a kedvét és annyi. Mindez az evési szokásainknak köszönhető,mivel az eléggé rapszodikus,álatálab akkor működik,ha elterelem valamivel a figyelmét...ezért sorakozik már a fél mesekönyvtárunk az asztal melletti pulton. Persze azért Levi egy igen leleményes kisfickó,aki a mi nagy költőnk csodás versét a saját szája ízére költi át eképpen: 

Este van,este van,ki-ki nyugalomba'

Feketén bólongat az eperfa lombja.

Zúg az éji bogár,nekimegy a falnak

Akkorát nyekken...utána elhallgat.

A nem igazán odaillő rész pedig a Kismalac és a farkasok című műből lopakodott át,ahol miután a farkasok leestek a fáról, akkorát nyekkentek,mert megütötték magukat...stb.

Anya a wc-n, Levi beront :

- Mit csinálsz?

-Kakilok.

-Nyomod ki kicsi kakit fenekedből?

-Igen.

-Nekem is van fenekem!

-Igen van.

-Kukacom is van! Neked is van kukacod?

-Nekem nincsen.

-Miért nincsen?

-Mert én lány vagyok és kukacuk csak a fiúknak van.

Ebbe belenyugodva Levi el.

Levente és az evés eléggé rapszodikus viszonyban vannak egymással. Ez annyit jelent,hogy Levi végül is mindent megeszik-ha van hozzá hangulata,ami általában előre kiszámíthatatlan . Egyik nap délután az ebédről maradt - talán rántott párizsi lehetett? - ételt otthagytam a konyhában az asztalon. Éppen nem voltam jelen,amikor kisfiam mindezt magára rántotta,csak a nagy csörömpölésre jelentem meg. A következő kép fogadott : Levi meglepett arccal áll a szétrobbant üvegek között,kezében a megkaparintott szelet kajával és szemrehányóan egyre csak  azt ismételgeti :

....most hova tesszük szendvicseket ?!!!...

Négytáblás teraszajtónk van,amiből a középső kettő nyílik és ugye egy kilincs van hozzá. A múltkor valami miatt -talán takarítottam? - a szélső tábla előtt álltunk,ami előtt normál állapotban játékos doboz van. Néztünk kifelé,pontosabban a szomszéd telek felé,ami történetesen a szüleimé. Levi meglátta a nagyapját és már ment is volna kifelé,hogy köszönjen neki. Automatikus,megszokott mozdulattal nyújtotta a kezét a kilincs felé. Markolászta a semmit, majd felnézett és döbbent és egyben szinte rémült arccal fordult felém :

- ... hova lett nyitója....?!!!

Két és fél éves kisfiam, Levente a nyáron kezdett el beszélni,mostanra már igen szép mondatokban beszél,pillanatnyilag a birtokló fázisán megy keresztül, amikor minden dologról,ami a keze ügyébe kerül, a második mondata : ...enyém lehet ? Ha valamit keres,az úgy hangzik,hogy : ...hol van motorom? ( a névelőkkel hadilábon állunk )

Első megörökítést érdemlő története a következő :

Előszó: Ugye szobatisztaság. A nyáron a pisiügy szinte napok alatt megoldódott,hiszen egész nap pucér fenékkel rohangált odakinnt,így viszonylag könnyű volt ráéreznie a dolog lényegére, amivel azóta sincs gond,kivéve persze,ha csakazértis elengedi a pipit a gatyába,általában ezzel fejezi ki ellenkezését,vagy nemtetszését. A kaki néha a szó szoros és átvitt értelmében is kemény dió. :-) Egyszerűen nem hajlandó a wc-be produkálni,tömény nyugalommal hordozná a csomagot akár egész nap...azaz nem mindig:

Végre leültem reggelizni és mivel kisfiam is elfoglalta magát autóival így bele tudtam merülni pár oldal erejéig a könyvembe. Egyszer csak hallom a szokásos bűvös mondatot:

-Kaki van!...Bugyiba' !

- Jól van, majd kivesszük . - már belefáradtam az állandó litániába, ja és szerettem volna befejezni a reggelimet,amíg még meleg . De nem. Kisfiam halálra vált arccal, odajön az asztal elé és nyöszörgő hangon megszólal :

- Pici bogyó szúrja fenekemet........!

Sosem írtam naplót,tinikoromban sem, pontosabban többször megpróbáltam, de a kezdeti lelkesedés hamar elpárolgott,valahogy nem ment a dolog,túl passzívnak éreztem. Viszont az utóbbi időben pár barátnőm kedves meghívására elkezdtem blogokat olvasni...és hát megjött a kedvem, bevallom! Főleg azért,mert a gyermekeimmel együtt töltött napok néha valóban papírra-képernyőre kívánkoznak,olyan élményeket él meg velük az ember,amik az emlékeinkben ott élnek-egy ideig sajnos, mert azért mindenre évek távlatából nem tudunk mindig visszaemlékezni . Tehát szóljon ez a napló róluk-kis családunkról, neked pedig, aki bekukkantasz hozzánk, jó szórakozást! :-)